Navigation

A macska nem mindig esik talpra! Egyáltalán nem mindegy, milyen magasságból esik le a cica, és egyáltalán nem biztos, hogy minden esést sérülés nélkül megúszik.
A macskák kiváló egyensúlyérzékkel rendelkeznek. Könnyedén ugranak fel magas könyvespolcokra, háztetőkre, polcra. A magyarázat nem is lehetne egyszerűbb. A macska izmai elképesztő gyorsasággal reagálnak az állat érzékszerveiből (szemből és a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyszervből) az agy közvetítésével érkező, érzékeny ingerekre. Vagyis, mikor a cica zuhan, szeme és belső fülének egyensúlyszerve folyamatosan informálják agyát a földhöz viszonyított helyzetéről. A test többi része igazodik a fejhez, végül a cica tökéletesen felkészült testtartásban ér talajt. Ez a képesség az újszülött cicáknál is megvan, de alkalmazni nem tudják, mert szemük csukva van. A művelethez mindenképpen szükségük van a látásukra is!
 

Az egyensúlyozásnál fontos szerep jut a faroknak. Ellensúlyként működik úgy, hogy ha a macska keskeny magasságban sétál és le akar nézni jobb vagy bal irányba, a testének súlypontja eltolódik, de farkát automatikusan az ellenkező irányba lendíti. Vagyis a farok mozgatásával egyensúlyba helyezi magát. Érdemes megfigyelni!
 

Általánosságban a sérülések annál súlyosabbak, minél magasabbról esik le az állat. Mindez a 7. emeletig érvényes!
Ha ennél magasabbról zuhan ki a cica, a sérülések aránya csökken. Ennek oka, hogy 5 emeletnyi zuhanás után az átlagos súlyú macska eléri a zuhanási sebesség maximumát. Ezután a cica belső fülében található egyensúlyszervét már nem tudja befolyásolni a sebesség növekedése. A macska ellazítja testét, kinyújtja a lábát, így kihasználja a lehető legnagyobb légellenállást.
A cicáknak nincs kulcscsontjuk, ennek eredményeképpen a testüket kitűnően tudják mozgatni. Az ellazított végtagokat kevésbé fenyegeti a sérülés veszélye. Természetesen mindez bizonyos határokig érvényes. A nagy magasságból való zuhanás ugyanolyan veszélyes, mint nekünk.