Navigation

A vadszamár vagy afrikai vadszamár (Equus africanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, ezen belül a lófélék (Equidae) családjához tartozó faj.

Olykor Equus asinus africanusnak, illetve Equus africanus asinusnak is hívják.

Természetvédelmi státusz: Súlyosan veszélyeztetett

Elterjedése: Eredeti elterjedési területébe beletartozott majdnem egész Észak-Afrika, Marokkótól egészen Szomáliáig előfordult.Ezen kívül élt az Arab-félszigeten és Mezopotámiában is. A vadászat, élőhelyének elpusztítása valamint a háziasított lovaktól és szamaraktól elkapott fertőző betegségek miatt állományai nagyon megfogytak, eredeti elterjedési területének java részéről ki is halt.

Mára a vadszamár csak Afrika néhány északkeleti, eldugott területén fordul elő. Az állat ritka és veszélyeztetett, alig pár száz példánya maradt. Ma már csak Etiópia, Eritrea, Dzsibuti és Szomália és Szudán félsivatagi, sivatagi vidékein él. Ahol még él, mindenütt fenyegeti a háziszamarakkal keveredés.

Eredeti elterjedési területének nagyobbik részéről kihalt; már csak Etiópia, Eritrea, Dzsibuti, Szomália és Szudán területén él, valamint egy kis, betelepített állománya Izraelben.

Állománya az 1980-as években még ezer egyed körül lehetett, azóta azonban drasztikusan hanyatlanak a populációk. Szomáliából az ott folyó fegyveres harcok miatt valószínűleg végleg kipusztult, állományait a harcok kezdete óta nem vizsgálták. Etiópiában és Szudánban is a kihalás szélén áll, hasonló okokból. Egyedüli stabil populációja Eritreában van, ott nagyjából 400 állat élhet. Nyilvántartott elterjedési területe Etiópiában és Eritreában mintegy 15 000 km².

A Természetvédelmi Világszövetség a „kritikusan veszélyeztetett” C2a(i) kategóriába sorolta a fajt, mivel felnőtt egyedeinek száma 200-nál kevesebb.

Megjelenése: A vadszamár marmagassága alfajonként eltérő, 90–130 centiméter közötti. Testhossza 200 centiméter, farka 45 centiméteres, súlya 250 kilogramm. A lófélék családjának legkisebb, vadon élő képviselője. Szőrzete felül szürkésbarna, nyáron kissé rőtes árnyalattal. Hasa világosabb, majdnem fehér. Jellemző bélyegei a kereszt alakú fekete csíkok a vállán és a hátán. Farka fekete bojtban végződik.

Alfajai: Két vadon élő változata van:

• A núbiai vadszamár (Equus africanus africanus) egérszürke színű, hasa és szája világosabb, a martájon sötét keresztcsík található, háta szíjalt, sörénye rövid, felálló, farka bojtban végződik, karcsú testű, nemes megjelenésű, élénk vérmérsékletű, bátor állat.
• A szomáliai vadszamár (Equus africanus somaliensis) nagyobb testű, keresztcsíkja a martájon nincs, viszont lábain gyakran keresztcsíkok találhatók. Eritrea Vörös-tengeri partvidékén, Etiópia Afar régiójában és Szomáliában honos.
• A harmadik alfaj az Atlasz vadszamár (Equus africanus atlanticus), az Atlasz-hegység vidékén és Észak-Afrikában élt Marokkótól Egyiptomig, de mára kihalt.

Életmódja: Alkonyatkor vagy éjjel aktív. Késő délutántól másnap reggelig jár táplálék után, a nap legforróbb óráit árnyékban pihenve tölti. A szabad természetben a hímek viselkedése territoriális, a kancák a csikókkal nagyjából harminc fős csoportokat alkotnak. Főként cserjeleveleket, füvet és fakérget eszik. Több mint 25 évig él.

Szaporodás: Az ivarérettséget 2–2,5 éves korban éri el. Elméletileg egész évben, de rendszerint tavasszal párzik. A vemhesség 12 hónapig tart, ennek végén általában egy, néha két csikó születik. Az elválasztás 6–9 hónap után következik be.

Gazdasági jelentősége: A vadszamár a világszerte elterjedt háziszamár őse. Háziasítása nagyjából Kr. e. 4000 évvel indult el Egyiptomban és valamivel később Mezopotámiában. A háziszamár világszerte sokfelé elvadult, így az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában élő úgynevezett „vadszamarak” csak elvadult háziszamarak, nem e faj egyedei.

Húsa ízletes; íze a lóhúséra emlékeztet.

Forrás: wikipédia