Navigation

A Przsevalszkij-ló (Equus ferus przewalskii vagy Equus caballus przewalskii), más néven ázsiai vadló vagy mongol vadló, illetve takhi a vadló egyetlen máig élő alfaja, a háziló legközelebbi vadon élő rokona. Napjaink „legvadabb” lova, mivel az amerikai musztángok elvadult állatok, olyan lovak, melyeket már egyszer háziasítottak, de elszöktek és így nyerték vissza jelenlegi vad állapotukat. A Przsevalszkij-lovat viszont soha nem háziasították sikeresen és napjainkban is megmaradt igazi vadlónak. Valaha számtalan olyan lóféle élt, melyeket nem sikerült háziasítani, ideértve a tarpánt, az onagert és más fajokat. De legtöbbjük mára kihalt és a Przsevalszkij-ló az egyetlen igazi vadló a világon.

Természetvédelmi státusz: Veszélyeztetett

Történet: Nevét egy orosz tábornokról, Nyikolaj Przsevalszkijról kapta, aki 1881-ben elsőként írta le ezt az állatot a természettudomány számára. Ivan Szemjonovics Poljakov, aki megállapította, hogy az állat ténylegesen egy vadlófaj, adta a hivatalos nevet, az Equus przewalskii-t (Poljakov, 1881.). Azonban a szakemberek véleménye megoszlik a faj besorolásáról. Néhányan úgy tartják, hogy különálló fajról, az utolsó vadlóról, Equus ferus van szó, mások szerint ez az Equus caballus egy alfaja. A kérdésre akkor találjuk meg a választ, ha megleljük a házi és a Przsevalszkij-lovak közös ősét. Habár a Przsevalszkij-lónak 66 kromoszómája van, amíg a házi lónak csak 64, a Przsevalszkij-ló és a házi ló keresztezhető, melyből 65 kromoszómájú termékeny csikók jönnek világra.

Egy 2005-ben végzett egyedszámlálás szerint ezen lovak populációja a világon körülbelül 1500 egyedet számlál, mindegyik attól a 31 lótól származik, mely 1945-ben már fogságban élt, melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt. A londoni zoológusok és a mongol tudósok együttműködésére létrejött vállalkozás eredményeként az állatkertben élő lovakat sikeres visszatelepítették a mongol vadvilágba és 2005-re a szabadon élő egyedek száma már elérte a 248-at. 2001-től kezdve Kína Xinjiang tartományába is megkezdték a visszatelepítésüket.

A ló nevét az orosz tábornokról, Nyikolaj Przsevalszkij-ról kapta (1839–1888), aki felfedező és természettudós is volt (Przewalski a lengyel megfelelője). A lovat 1881-ben írta le, miután egy expedíció során rátalált a létezéséről szóló beszámolók alapján. Sok lovat fogott be Carl Hagenbeck 1900 körül, melyeket azután állatkertekbe szállítottak. A feljegyzések szerint ezeknek az állatoknak kb. tizenkét – tizenöt leszármazottjától ered a mai populáció.

A természetes populáció a 20. században kezdett csökkenni a rengeteg gyár megépülése miatt, míg a Mongóliában élő vad populáció az 1960-as években pusztult ki. Az utolsó ménest 1967-ben látták, az utolsó egyedet pedig 1969-ben. Az ezután indított expedíciók során már nem találtak egy lovat sem és több mint harminc évre a "vadonból kihaltnak" tekintették. 1945 után már csak két fogságban tartott populáció maradt az állatkertekben: München-ben és a Prágai Állatkertben. A legértékesebb csoportot Askania Nova-ban német katonák lőtték le és az USA-ban tartott csapat is kipusztult mára. 1977-ben Jan és Inge Bouman megalapította a Przsevalszkij-ló visszatelepítési és megóvási programot, mely a világ állatkertjeiben fogságban élő populációk közötti cserére szerveződött, a belszaporulat csökkentése érdekében és később maga a szaporítóprogram is megkezdődött. 1992-ben tizenhat lovat engedtek szabadon Mongólia vadvidékein, melyeket később további állatok követtek. Ezek a visszatelepített lovak sikeresen szaporodtak és így az állatok státusza a "vadonból kihaltról" "veszélyeztetetté" vált 2005-re.

A visszatelepítési terület helyén 1998-ban megalakult a Hustai Nemzeti Park, amely a honlapjuk tanúsága szerint 2008-ban - a nemzetközi visszatelepítési programnak köszönhetően - már 220 példánnyal dicsekedhetett.

Egyéb próbálkozások a Przsevalszkij-ló feltámasztására: A világ legnagyobb Przsevalszkij-ló szaporítóprogramja Ukrajnában, Askania Nova-ban folyik. Több tucat Przsevalszkij-lovat engedtek szabadon a csernobili atomkatasztrófa során kiürült területre, mely mostanra elsivatogosodott. A Wormwood Forest: A Natural History of Chernobyl egy egész fejezetet szentel Csernobil Przsevalszkij-lovainak. A BBC 2011. július végi tudósítása azonban arról számol be, hogy az orvvadászok miatt jelentősen fogyatkozik a számuk.

Szabadon élő állatok populációjának kutatása folyik a Hortobágyi Nemzeti Park-ban, Magyarországon; ezen állatok társadalmi rendszerének, viselkedésének, betegségeinek stb. kutatása segíti a mongol kutatók a lovak fennmaradásra tett erőfeszítéseit.

A Smithsonian Conservation Biology Institute szerint a Przsevalszkij-ló mintegy 1500 példánya él a világ állatkertjeiben és vadasparkjaiban: Egy kisebb populáció él a Monartói Állatkertben, Murray Bridge-ben, Dél-Ausztráliában. Ezen lovak közül három legelészik jelenleg egy 12 holdnyi (5 hektáros) területen a Clocaenog-erdőben, Észak-Walesben, Angliában, mely egy ősi kőkori vagy vaskori település helyén fekszik. A lovak 2004-ben kerültek oda. Az Erdészeti Hivatal azt reméli, hogy segíthet a vaskori tájkép újjáélesztésében, amikor ezek az állatok egész Britannia területén szabadon kószáltak.

A Przsevalszkij-ló kilencfős csoportja él a Zürich melletti Langenberg vadasparkjában. Szintén él néhány példány a San Diego-i Állatkert vadasparkjában, a chicagói Brookfield Állatkertben, s a Prágai Állatkertben is.

2011. június közepén a Prágai Állatkert négy lovat (egy mént és három kancát) szállított Mongólia nyugati részére. A programban szerepel a vadőrállomás megépítése és a helyi kórház felszerelése is. Az állatkert 3,5 millió koronát (39 millió forintot) kapott a Cseh Fejlesztési Ügynökségtől a visszatelepítés költségeire.

Jellemző: A Przsevalszkij-ló a háziasított lóhoz képest zömök testfelépítésű és rövid lábai vannak. Általában 1,3 méter magas és 2,1 m hosszú, a farok hossza 90 cm. Súlya kb. 350 kg. A szőrzet színe fakó. A sörény (mely felfelé mered) körüli rész sötétbarna, a horpasz fakóbarna, a hastájék pedig sárgásfehér színű. A Przsevalszkij-ló lábai gyakran halványan csíkozottak. A háton hátszíj található.

A vadonban a Przsevalszkij-lovak csoportokban élnek, melyek egy domináns ménből, néhány kancából és azok csikóiból állnak. Minden csoport jól elhatárolható területtel rendelkezik; ezen a területen belül a ménes naponta három-hat mérföldet tesz meg, eközben az állatok legelnek, isznak, sót nyalnak, alszanak és sárfürdőznek. Éjszaka a ménes összegyűlik és kb. négy órát alszik. Érdekes, hogy a csoportokat, az úgy nevezett "háremeket", a domináns kanca vezeti. A domináns mén a hárem "sereg hajtója". Meneküléskor két lehetőség van: az egyik: ha a mén kancáinak nincsenek csikói, akkor veszély esetén a csődör megy elől, a kancái, csak utána libasorban haladhatnak.A másik lehetőség, ha a kancának csikói vannak: akkor a domináns kanca megy legelöl, utána a többi kanca. Mögöttük a csikók, és a végén a domináns mén menekül. A csődör figyeli, illetve ösztökéli őket a menekülésre, ha azok elfáradnak. A Przsevalszkij-lovak kizárólag libasorban menekülnek el.

A kancacsikók és méncsikók egyaránt elhagyják a szülőcsoportot, amikor elérik az ivarérett kort. Gyakran a domináns mén űzi el őket. A kancacsikók általában új ménest keresnek, melyhez csatlakozhatnak és amelyben ezt követően szaporodhatnak. A méncsikók általában összeállnak és egy vagy két évet kisebb hímcsapatokban töltenek el. Körülbelül 5 éves korukra a mének elhagyják a hímcsapatot és megpróbálnak szert tenni egy már létező ménesre, megküzdve a domináns ménnel, vagy elhajtanak egy vagy több kancát egy másik mén háreméből vagy a csatangoló fiatal kancacsikókat gyűjtik maguk köré.

Érdekesség: A ló sajátossága különösen értékes a vadászok számára. A ló megeszi a füvet és a klorofill felszabadul a szájukban lévő kloroplasztból, létrehozva ezzel egy vastag zöld nyálkahártyát, mely a torok hátsó részén található. A vadászok ezért a nyálkahártyáért vadásztak a lovakra, melyről úgy gondolták, hogy megóv a vírusoktól, melyek akkoriban gyorsan terjedtek a fajok között.

Forrás: wikipédia