Navigation

A banteng (Bos javanicus) egy párosujjú patás, amely a tülkösszarvúak (Bovidae) családján belül a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozik.

A banteng valószínűleg a mára már kiirtott őstulok legközelebbi rokona.

Természetvédelmi státusz: Veszélyeztetett

Előfordulás: Megtalálható Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában, Laoszban, Vietnamban, Borneón, Jáván és Balin. Néhány bantenget a brit gyarmatosítás idején, 1849-ben Észak-Ausztráliában is találtak.

Alfajai:

• Jávai banteng (Bos javanicus javanicus): Jáva és Bali szigetén él; a bikák feketék, szarvuk 60-70 centiméter fesztávolságú. A tehenek sárgásbarnák
• Borneói banteng (Bos javanicus lowi): Borneó; kisebb, mint a jávai banteng. A bikák csokoládébarnák és szarvuk fesztávolsága kisebb, mint a jávai alfajé.
• Burmai banteng (Bos javanicus birmanicus): Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa,Laosz, Vietnam és Malajzia; A tehenek és bikák is általában sárgásbarnák. Kambodzsában azonban a bikák 20%-a fekete, Thaiföldön és a Maláj-félszigeten viszont a bikák legnagyobb része az. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ezt az alfajt a "Kihalással közvetlenül veszélyeztetett" kategóriába sorolta.

Megjelenés: A kifejlett banteng marmagassága 1,6 méter, testhossza 2,3 m. A banteng bikák súlya gyakran 680–810 kg között van, a nőstények kisebbek. Néhány óriási hím akár az egy tonnát is elérheti. A banteng alsó lábszárát fehér csíkok övezik, fartöve fehér és szemei, illetve szája körül fehér folt látható, azonban jelentős a nemek közötti eltérés. A hímeket kékesfekete vagy sötétbarna bőr, hosszú, felfelé meredő szarv és a vállak feletti púp jellemzi. A nőstényeknek azonban vörösesbarna bőrük, kis szarvuk van, mely a hegyeknél befelé fordul és nincsenek púpjaik.

Életmód: Közeli rokonával, a gaurral ellentétben inkább a sík vidéket kedveli, füves legelőket és bambuszsűrűségeket keres magának. Gyakran ellátogat olyan területekre, ahol felégették az aljnövényzetet, mivel az esők beköszöntével a füvek újult erővel sarjadnak ki ezeken a részeken. A banteng a ritkás erdőkben él, ahol fűvel, bambusszal, gyümölccsel, levelekkel és gallyakkal táplálkozik. A banteng általában éjszaka és nappal is aktív, ám az emberlakta területeken éjszakai életmódot folytatnak. A banteng két – harminc tagú csordákban él.

Háziasítás: A bantenget Délkelet-Ázsiában számos helyen háziasították már, ahol kb. 1,5 millió szelídített példány található. A háziasított és vad bantengek gyakran párosodnak és az utódok általában termékenyek. A banteng háziasított változatait többnyire Bali-marhának hívják.

Természetvédelmi helyzet: 2005 februárjában a Cobourg-félsziget populációja 10.000 egyedet számlált, mellyel az északi terület a világ legnagyobb csordájával büszkélkedhet. A Charles Darwin Egyetem kutatása előtt a tudósok úgy gondolták, hogy csupán 5.000 tisztavérű banteng létezik világszerte. Természetes élőhelyükön a legnagyobb csorda száma kevesebb, mint 500 fő.

Klónozás: A banteng a második legveszélyeztetettebb faj, melyet sikeresen klónoztak és az első, mely túlélt több mint egy hetet (az első egy gaur volt, mely a születése után két nappal elpusztult). A Worcester-ben, USA-ban található Advanced Cell Technology tudósai a banteng sejtjeiből kivont DNS-t a San Diego Zoo "Fagyasztott állatkert" részlegébe vitték és átültették egy háziasított szarvasmarha petesejtjébe, ez a folyamat az ún. szomatikus sejtmagtranszfer. 30 embriót hoztak létre, melyeket a Trans Ova Genetics-hez küldtek, ahol a megtermékenyített petesejteket háziasított szarvasmarhákba ültették. Ezekből két példány született meg császármetszés segítségével. Az első 2003. április 1-jén született, a második két nappal később. A másodikat elaltatták, de az első túlélte és máig jó egészségnek örvend a San Diego Állatkertben.

Forrás: wikipédia