Annak ellenére, hogy a legtöbb ló és póni nem fajtatiszta, valamilyen típusba be lehet őket sorolni. Lehet lovaglópónitípus (gyerekek is lovagolják), Hunter típus (terepen és ugrópályán is megállja a helyét), Cob típus (rövid, zömökebb ló, ami a testesebb lovast is elbírja) és így tovább.
A fajták egy-egy meghatározott területen élő pónik vagy lovak csoportjából alakultak ki, ahol a környezeti hatások (mint az időjárás vagy a táplálék hozzáférhetősége) hatással voltak az adott csoportra. Mivel azon az élőhelyen mindannyian ugyanolyan környezeti tényezőknek voltak kitéve, és mivel egymás között szaporodtak, egyre hasonlóbbak lettek méretben, színben, magasságban és mozgásban. Ahogy az ember megjelent, és elkezdte a lovakat egy meghatározott célra tenyészteni, létrejöttek a fajták. Ha például gyors lovakat akartak, kiválasztották a leggyorsabb mént és a leggyorsabb kancát, és egy még gyorsabb lovat próbáltak létrehozni. Ugyanakkor igyekeztek kizárni a hibákat: a gyenge ízületeket vagy a rossz patát azzal, hogy a „hibás” pónikat vagy lovakat nem tenyésztették tovább. Ily módon meghatározott célra hoztak létre póni és lófajtákat: lóversenyre, mezőgazdasági munkára, nehéz vagy könnyű igásnak, esetleg nyugodt, megbízható hátaslónak, vagy éppen harci lónak a hadseregbe.
Ez az oka, hogy manapság ennyi ló és pónifajta létezik.
Az olyan ősi fajták, mint az arab és a berber, és néhány pónifajták „természetes” fajták, ami azt jelenti, hogy már az ember tenyésztő munkája előtt is létezik, és mai formájukhoz hasonlóan néztek ki. Manapság minden fajtatiszta ló nevét és családfáját bevezetik a fajta méneskönyvébe, és csak azok az egyedek tekinthetők fajtatisztának, amelyeknek a szülei szerepelnek benne. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
