A lovaknak és a póniknak nagyon sokféle típusa ismert, kezdve a nagy testű, lassú mozgású nehézigás lótól a karcsú és gyors angolt telivérig. Egy-egy típus általában a fajták keresztezésének eredménye, de vannak olyanok, amelyeket kifejezetten meghatározott célra tenyésztettek ki. Például egy nagy testű igásló és egy telivér keresztezéséből olyan ló születik, amelyik egy termetes lovast is könnyen elbír a hátán.
Fogatlovak:
Azoknak a lovaknak, amelyek fogathúzásra alkalmasak, általában meredekebb a lapockájuk, ezáltal jól felfekszik rá a hám, másrészt a csüdjük is meredekebb. Lábukat magasabbra szokták emelni, ami elegánsan mutat fogatban, ám lovaglásnál kifejezetten kényelmetlen.
Kocsiló:
E típusnak is erősnek kell lenni, mégis könnyebb testűek, ezáltal elegánsabbak. Lábukat magasra emelik. Két egymáshoz illő ló párban igen értékes.
A nehézigás lovak:
Masszív testfelépítése, vastag csontozata és erős izmai nehéz terhek vontatására teszik képessé.
Hátaslovak:
A lovaglásra használt állatnak erősnek kell lennie, hogy elbírja lovasát, törzsének, pedig keskenyebbnek, hogy a lovasnak jó ülést nyújtson. Dőlt lapockájának köszönhetően hosszabb és alacsonyabb lépésekkel halad, ami kényelmessé teszi a lovaglást. Ebben szerepe van a kisebb szöget bezáró csüdjének is. Az izmos far és hosszú hátsó láb az ugrásban válik előnyére.
A sportpóni:
A kis sportpóni és nagyobb méretű a hátasló legjobb tulajdonságaival rendelkezik: szép, arányos testfelépítésű, a vérmérséklete, pedig egyenesen tökéletes.
Cob:
Nyugodt természetű hátasló, amelynek kissé rövid lába és zömök teste van.
Hagyományosan az idősebb és testes lovasok használják előszeretettel. A cob sörényét gyakran rövidre nyírják.
Pólópóni:
Kis testű ló. Gyorsan mozog, fordulékony, képes hirtelen felgyorsulni, megállni vagy irányt változtatni. Azonnal végre kell hajtania lovasa utasításait.
Vadászpóni:
Teste erőteljesebb, kevésbé tetszetős, mint a klasszikus hátaspónié. Amellett, hogy jó hátasló, gyors mozgású, és ugrania is tudni kell. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
