Navigation

Az Alaotra-tavi bambuszmaki (Hapalemur alaotrensis) nem az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és a makifélék (Lemuridae) családjába tartozó faj.

Természetvédelmi státusz: Súlyosan veszélyeztetett!

Rendszertani besorolás: Az Alaotra-tavi bambuszmaki faji hovatartozása ma is vita tárgya, régebben a szürke bambuszmaki (Hapalemur griseus) alfajának tartották, ma már sokan külön fajnak tekintik.

Előfordulás: Madagaszkár keleti részén, a szigetország legnagyobb tavának, az Alaotra-tó mentén él egyre kevesebb számban.

A főemlősök között egyedülálló élőhelyeken, a tavak szegélyező nádasban és papiruszsásosban él. Egészen az 1950-es évekig a tótól 60 kilométerre északra található Andilamena környékén is előfordult, mára azonban onnan kihalt.

Megjelenés: Hossza 38-40 centiméter, a farka 39-41 centiméter hosszú, a kifejlett állatok 1,1-1,4 kg súlyúak. Valamivel nagyobb, mint a közeli rokon szürke bambuszmaki. Szőrzete sűrű és gyapjas. Az állat testének felső részén sötét szürkésbarna színű, míg a hasán világosabb. Fejének felső része gesztenyebarna, ez a szín a vállakon is előfordulhat. Feje kerek, arca szürke. Mint minden bambuszmakinak orra rövid, fülei alig látszanak ki a szőrzetből.

Életmód: Napi aktivitására jellemző a katemaritás, vagyis nem állapítható meg egyértelmű nappali vagy éjszakai életmód. Napi aktivitásai csúcsai a nappali időszak első és utolsó három órájára esnek, de olykor éjszaka is aktív.

Gyorsan képes futni a földön, de kiválóan mászik a fákon is. Ezen faj egyedei szívesen ugrálnak a víz felszínén lévő sűrű növényzeten, sőt úszni is jól tudnak. Legszívesebben azonban a bozótsűrűségű bambuszerdőben tartózkodnak.

Kis, 2-9 egyedből álló csoportokban él. A csoportok többnyire egy szülőpárból és fiatal utódaikból állnak. A nagyobb csoportokban olykor kettő kifejlett nőstény is lehet. Egy-egy csoport territóriuma 1-8 hektár közötti. Revírjét szaganyagokkal és hangokkal védelmezi a szomszéd csoportoktól. A csoporton belül a kölcsönös szőrzetápolás fontos szociális szereppel bír.

Tápláléka elsősorban nádból, papiruszsásból és bambuszból áll. A kemény, rendkívül rostos, magas ciántartalmú bambuszt a többi főemlős nem tudja elfogyasztani. A makikat hosszú, tűhegyes szemfogaik segíti a kemény növényi részek aprításában.

Szaporodás: A párzási időszak a vadonban általában júniusra esik, az ellések pedig szeptember és február között zajlanak le. Az északi félteke állatkertjeiben azonban más időszakban is lehetséges a párzás, illetve az utódok világra jövetele. Általában egyetlen utódja születik, de elég gyakran (nagyjából az ellések 40%-ában) ikrek születnek. A fiatal makik elég fejletten jönnek a világra, születésük után már képesek anyjuk hátára felmászni és az anyaállat többnyire midnenhová magával viszi őket. A fiatalok 2–3 éves korukban válnak ivaréretté. Élettartamuk 10-15 év, állatkertekben akár 20-25 év is lehet.

Természetvédelmi helyzet: A faj teljes populációja egy nagyjából 200 km²-es területen fordul elő az Alaotra-tó körül. Ezen a területen belül sem fordul elő egységesen mindenütt, hanem két alpopulációra bomlik. A kisebbik csoport a tő északi partján egy félszigeten él, míg a legtöbb állata tó délnyugati részének nádasaiban él.

Fő veszélyeztető tényezője az élőhelyvesztés, mivel a nádasokat rizsföldek nyerése céljából ma is irtják. A fajra a védelem ellenére ma is vadásznak részben húsnyerés céljából, részben hogy élve házikedvencként tarthassák a parasztok.

Populációja a kutatások szerint az utóbbi tíz évben felére csökkent. A Természetvédelmi Világszövetség 2002-ben nagyjából 2500-3000 egyednyire becsülte a faj teljes egyedszámát. Emiatt a fajt Vörös Listájukon a „kihalóban” levő kategóriába sorolta be.

Állatkertekben ritkán tartott faj. Magyarországon csak a Szegedi Vadasparkban él egy pár belőle.

Forrás: wikipédia