Navigation

A kardszarvú antilop (Oryx dammah) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó ritka, afrikai kérődző. Eredeti élőhelyéről, a Szahara és a szavannák közt elterülő kopár, sivatagos-félsivatagos vidékről, amely Szenegáltól egészen Szudánig húzódik, mára gyakorlatilag kipusztult a mértéktelen vadászat miatt.

Természetvédelmi státusz: Vadon kihalt!

Elterjedés: A kardszarvú antilop ma már gyakorlatilag csak Csád és Niger területén fordul elő, de ott is csak nagyon alacsony példányszámban. Tunéziában egy visszatelepített populáció él. Sokszor érkeznek meg nem erősített jelentések a faj felbukkanásáról Burkina Faso, Mali és Szudán területén.

Megjelenés: A kardszarvú antilop teste és pofája alapvetően krémszínű-fehér, míg nyaka a rozsdavörös és barna különféle árnyalataiban pompázhat a szeménél húzódó „maszkhoz” és olykor a farához hasonlóan. A borjak sárgás szőrzettel jönnek a világra. A nemek hasonlóak, bár a bikák nagyobbak, a tehenek szarva pedig karcsúbb. A nyársas antilopok tömege 100-210 kilogramm között mozog, marmagasságuk 90-140 centiméter, hosszuk átlagosan 1,7 méter.

A kardszarvú antilop nevét hosszú, hátrafelé görbülő, hegyes szarvairól kapta, melyek átlagosan 1 méter hosszúak – bár már 1,2 méteres trófeákat is dokumentáltak. Nem csoda, hogy a vadászok kedvelt zsákmánya volt. Egyébként ez az egyetlen antilopfaj az Oryx nemben, amelynek a szarvai hátrafelé hajlanak.

Életmód: A kardszarvú antilopok általában 20-40 fős csordákban élnek, amelyekben tehenek és fiatal borjaik élnek egy idős domináns bika vezetése alatt. A fiatal bikák ritkán magányosan, inkább kisebb bikacsordákat alkotva kóborolnak, míg az idősebbek territóriumot tartanak fenn, és a nőstényeket igyekeznek ezek határain belül tartani. Rendszeres a hímek közti összecsapás, azonban ez a a legritkábban jár komoly sérüléssel. A gyengébb bika általában fejét leszegve meghunyászkodik.

Mivel a környezeti viszonyok mostohák, az antilopok nagy utakat – olykor száz kilométert is megtesznek, hogy lédús növényekhez jussanak. A kardszarvú antilop táplálékát szinte kizárólag fűfélék képezik.

A nap legforróbb részét lehetőleg árnyékos helyen töltik pihenve. Vízigényüket főleg innen fedezik, míg az esőzések idején az időszakos vízfolyásokból is isznak. Kiváló szaglásukkal hatalmas távolságból is megérzik a nedves időjárás közeledtét.

A hatalmas hőséghez és a vízhiányhoz, a testfelépítésük is alkalmazkodott. A szívüktől az agyukig vezető artériák az orrüregük közvetlen környezetében futnak, és a vérük ott akár 2 °C-ot is hűlhet. Vízbőség idején ürülékükkel és vizeletükkel folyadékot leadva is csökkenthetik a testhőmérsékletüket. Azonban általában éppen a folyadék tartalékolására van szükség, amire a kardszarvú antilop különleges eszközt fejlesztett ki. Nagy forróságban testhőmérsékletét akár 46,6 °C-ra is megemelheti, ami azért segít, mert ilyenkor kevesebb vizet kell elpárologtatnia a különbségek kiegyenlítéséhez.

Szaporodás: Az udvarlást sajátos körtánc jellemzi. A rituálé során, a bika és a tehén egymás mellett áll, de ellenkező irányba néznek, majd elkezdenek körbe-körbe forogni, követve egymást. Ez akkor ér véget, ha a tehén megáll, és lehetőséget ad a bikának a párzás megkezdésére, vagy – ha nem áll készen – elhagyja a kört, vagy a másik irányba kezd futni.

A megtermékenyített tehén 8-9 hónapig vemhes, és minden alkalommal egyetlen borjat hoz a világra, amely születésekor 9-15 kilogrammot nyom, és az antilopok többségéhez hasonlóan hamarosan lábra áll, és követi anyját.

Védettség: Az IUCN által kiadott Vörös Lista 2000-es adatai szerint a kardszarvú antilop a szabad természetből élőhelyének rombolása és a vadászat miatt, teljesen kipusztult. A CITES I. függelékében szerepel a faj, azaz a kihalás veszélye fenyegeti. Szerepel továbbá a Vándorló Fajok Konvenciója (CMS) I. függelékében és a CMS száhel–szaharai antilopok megmentéséért kidolgozott cselekvési tervében.

Ennek ellenére a kilátások jók a faj megmentésére, köszönhetően annak, hogy fogságban sok példánya él, és jól szaporodik – Amerikában és a Dél-afrikai Köztársaságban például sportvadászati célból tenyésztik. (Magyarországon csak a debreceni Nagyerdei Kultúrparkban él egy pár.) Az elmúlt években több visszatelepítési kísérlet történt, elsősorban Tunéziában.

Forrás: wikipédia